Tehát még mindig a gyerekkor.
A jellem fejlődésem talán első és legfontosabb eleme, az hogy a szüleim elváltak, mikor 3-4 éves lehettem. 🤔 Apum egy okos ember, a MÁV-nál dolgozott valami fontos beosztásban… Viszont az alkohol fontosabbnak bizonyult mint a családfő szerep. Nyilván nem tudom miért váltak el, de azt hiszem az alkoholizmus egy váló ok.
Mi ugye egy világhírű kis falucskában élünk Kocson. Apum Tompáról származik, ami cirka 250km távolság. Talán foghatnánk erre is, hogy miért kellett apa nélkül felnőnöm, de így felnőttként azért tudjuk, hogy óriási klisé, de amire nagyon nagyon akar az ember, arra tud időt szakítani 🤷.
Ez nálunk arra korlátozódott, hogy nyári szünetben 1 hónapot ott tölthettem Tompán. Viszont a második alkalommal mire felértünk vonattal Pestre, addigra már részegre itta magát az öreg, (természetesen az én zsebpénzemből) nem is értem hogy jutottunk el végül a házig 😅.
Szóval ez volt az utolsó apás hónapom 5 évesen. Aztán már csak talán 14 voltam mikor futólag újra láttam.. Akkor is csak valami tárgyalásra jött fel a házunkkal kapcsolatban….
Tehát, most képzeljétek el, hogy vagytok hárman testvérek, van összesen 1db szülő, meg egy ház, amin persze hitel van. Anyum dolgozott éjjel nappal, hogy megmaradjon a ház, meg tudjunk enni is…
Emlékeztek még mi a címe az írásomnak? Azt hiszem ezt a sztorit az ország fele írhatná, mert rengeteg csonka család van, ahol a szülő magára marad minden gonddal együtt.
Itt megint kikacsintok egy kicsit, de ígérem lesz még ennél sokkal szaftosabb sztori is 😐.
Térjünk ki az egy szülős családokra, és a fentebb említett jellemvonásaimra…
Tudod mi a jó abban, ha egy szülőd van? Az jó, mert nekem semmi pozitív nem jut eszembe róla… És lehet hogy megkövezel ezért, de ha már van egy gyereked akkor onnantól az hogy én, az egy olyan fogalom mint a vélemény.
Mindenkinek van, csak senki nem kíváncsi rá. Ha már eljutottál addig a pároddal, akinek azt mondtad hogy szereted, hogy gyereket vállaltok…
Az nem egy olyan dolog, amit bármikor kedved szerint ott hagyhatsz. Apukám /anyukám TE vagy 100%-ban a felelős azért, ha ott hagyod a családod.
Nincs az az indok a világon, ami miatt ezt megteheted. Mert az hagyján, hogy a párod mit érez, de az a gyermek, rosszabb esetben gyermekek, akiket ott hagysz…. Akkora nyomot teszel a lelkükre, amit valószínű soha nem fognak kiheverni.
Baráti viták közben ilyenkor szokott elő jönni hogy:
- Hát de iszik… (akkor miért csináltatok gyereket?)
- Hát de ver…. ( akkor miért csináltatok gyereket?)
- Hát én még élni akarok (rendben, majd ha a gyerek már nem gyerek élhetsz)
- Mégsem illünk össze (kit érdekel, ott egy lélek akit ti teremtettek, akinek TI vagytok a mindene)
Csak annyit akarok ezzel mondani, hogy a felelős gyerek vállalás nem mindig felelős. Ha maradsz megtudod, hogy én is 16 évesen már apa voltam.
De ha már van gyerek, akkor igenis 1500%-al azon kell lenni, hogy együtt lépjetek túl a problémákon, mert ha hiszed ha nem:
Egy átlagos ember átlagos problémáival küzdötök ti is nap nap után. A megoldás pedig bennetek van. Ha akarod megy, ha nem akarod nem megy. Simple 🤷😄
Itt megtudjátok az első és legfontosabb irány elvemet: a család mindenek felett 🙂!
Tudom, kicsit szemellenzős, meg túl erős sorok voltak, majd fejtsd ki róla te is a véleményed, mert érdekel! 😉
Folytatjuk…
