Ha ez után a cím után is itt maradtál, akkor borzasztóan sok szabad időd lehet! 😄Gyere velem az életem elejétől, a cégem aktuális állapotáig. Bizony, ez egy dupla eredet történet, ahol Szijj Kornél és az Extrém Gyerekbútor a szemed előtt lesz egyből kettő, de mégis valahogy egy. 🤔
Be sem mutatkoztam… Ne haragudj. Mindig picit előrébb tekeregnek a gondolataim, mint ahol a cselekmény éppen tart. 🤷
Szia! 😊
Szijj Kornél vagyok és rettentően hálás leszek, ha csak 1-2 ember hajlandó lesz elolvasni ezt a kis skiccet rólam, és a célomról, ahová tartok 😎.
Kezdjük a legelején, mint egy rendes képregényben, ahol nem csak onnan indul a cselekmény, hogy már a szuper erő birtokában lévő főhős harcol az épp aktuális gonosszal 😄.
1990-ben láttam meg a napvilágot egy 10 évvel idősebb nővér, és egy 8 évvel idősebb báty után. Szóval piszok nagy mázlim volt, hogy apám reflexei már nem voltak annyira jók, mert tervezett gyerek az nem voltam 😄😄.
Tudom, ez az uncsi száraz rész, de tarts ki, egy laza ebéd utáni olvasmánynak nem fogod megbánni!😉
A házunk központi részen helyezkedett el, mert sarkon volt, két utca találkozásánál. Nem messze tőlünk a református temető.
Az óvoda is annyira közel volt, hogy az udvarról hallani lehetett ha kint játszottak a gyerekek… Egészen hangosan 😄.
Szóval tényleg mozgalmas utca, sok járó kelővel, meg a bácsikkal, akik mindig tanítottak nekem valami kis okosságot 😄.
Emlékszem az utca végén lévő Tónihoz( bácsi) már egészen pici koromban (3 éves lehettem) mikor már simán kilógtam és mindenáron segíteni akartam neki, bármiben😄!
Ha feltűnt otthon, hogy éppen eltűntem, akkor sem volt pánik, mert hát a 90-es években minden más volt 🤷😄.
Mivel a testvéreim nagyobbak voltak, így nekik én voltam a kötelező felügyelendő feladat, nekem meg ők az uncsi tesók, akikkel nem nagyon tudtam játszani 😐.
Mint mikor: a huszadik gyere le a pince tetőről mert lefogsz esni után valóban leestem, ráadásul fejjel lefelé 🤣🤣.
Nővérem az őrangyalom, landolás előtt pár centivel elkapott, úgyhogy neki nagyobb trauma volt mint nekem 🤣.
Vagy mikor a szembe szomszéddal hatalmas buli volt egymást kaviccsal dobálni, és persze hogy engem sikerült fejbe találnia 😅😅😅
Na és mondjátok, ti toltatok már gördeszkát futva, de úgy hogy fordítva volt? Mármint, én azt hittem a hátulját tolom, de természetesen nem…. Nos, Kornélka arca pár hétre sebbe borult az eset után 🤭.
Talán a kedvencem, amire a mai napig emlékszem, az a mosogatószer ivás volt 🤣🤣.
Ezt elmesélem részletesen, mert óriási buli volt 😎🤣!
Nem volt otthon kb soha üdítő, vagy szörp vagy bármi finomság. Volt a csapvíz, meg ha igazán finomat akartál inni, akkor a házzal szemben lévő kútból ittál, ami felért egy energia itallal😍 már, ha természetesen letudtad nyomni azt a nyamvadt kart, mert ugye ezeket a kék kutakat karosoknak találták ki, nem ilyen kis szarosoknak, mint én voltam 🤣.
Na de a lényeg a mosogatószer. Tehát, üdítő ugye nuku.
A szitu a következő : anyukám mosogat, én meg kértem tőle inni… Azt mondta: mindjárt, csak elmosogatok.
Akkor már ha jól emlékszem csak a mosogató körbe törölgetése volt hátra. A takarítás során egy műanyag 2dl-es pohár került a konyhapult szélére, amiben ráadásul színes folyadék volt 😍😍😍.
Kornélka azonnal rárepült természetesen, mert tuti hogy valahonnan szörp került bele.
Pechemre nem az volt.. De akkora lendülettel álltam neki inni, mint aki végig sétálta az összes sivatagot, és végre talált egy oázist, amivel enyhíteni tudta szomjúságát 🤤.
Valami rémlik, hogy anyum mire feleszmélt hogy mi történik , hirtelen csak kiabálni tudott hogy:
Ne idd meg… Dehát késő, mert lenyomtam😄. A mai napig nem értem hogy miért nem éreztem hogy ez nem szörp? 🤔
Ha jól emlékszem talán ez volt az első és egyetlen kórházi látogatásom a gyermekkoromban. Egy laza gyomor mosás, hogy ne legyek élő buborékfújó gép🤭 és minden rendben.
Ti hány cumival nyomtátok gyerek korotokban?
Nekem minimum 3db kellett, hogy jól érezzem magam. De a kórházban csak egyet engedett a doki🥹. Hála az égnek jófejek voltak már akkor is az ápoló nők, a takaróm alá becsempészték a többit is 😎.
Hogy érzitek, túl lassan halad a cselekmény? Pörgessünk rajta egy picit?
Na még mit nem 🤭. Ez most rólam szól 😉
Nem szeretnék kihagyni semmilyen részletet, mert ha végeztem és vissza olvasom, talán rájövök hogy hogyan és miért tart most ott az életem, ahol tart.
Hogy miképp alakultak ki bennem a legerősebb erkölcsök, amikhez ragaszkodom, amik formálnak engem. Amik miatt vagyok az aki vagyok 🤔.
Az elején említettem, hogy az agyam néha nem dolgozik összhangban a kezemmel, és a cselekmény fő szálával, de, igyekszem ezeket a kis kiugrásokat rövidre zárni, ígérem. 😇
Folytatjuk…
